Főoldal >>> Szent Flórián emléke

Szent Flóriánra emlékezzünk!

„Égő házban, lángban, tűzben egy gyermek sikolt.
Jön Flórián seregével, s szörnyű tüzet olt.
Ezért hívjuk vissza Őt, fékezze a nyers erőt!
Adjon erőt, bátorságot a csaták előtt!"

Egyesületünk minden évben megemlékezik Flóriánról, az "Isten tűzoltójának alakjáról", a "tűz katonájáról", akit az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltett életre. Számunkra és minden tűzoltóbajtárs számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, a bátorságot, a becsületet, az embertársaik megsegítését és az önfeláldozást.

Szent Flórián alakjával a világon sok helyen találkozhatunk:

Templomokban, házak falába süllyesztve, köztereken áll a római katona szobra, aki rocskából önti a vizet az égő ház tetejére. Tűzoltó elődeink védőszentjükként tisztelték, élete és halála megmintázza az elkötelezett hivatástudatot, az emberség, önzetlen segíteni akarás és hősies bátorság jelképévé vált.

Később az egyre szaporodó, egész falvakat, városokat elpusztító tűzvészek nyomán egyre több kép, szobor vagy kápolna készült, szentmiséket tartottak, harangoztak, sőt néhol böjtöltek a tiszteletére. A "tüzes" mesterségek - pékek, kéményseprők, kovácsok - képviselői választották külön védnökük gyanánt.

Florianus Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében. Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán. Rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett.

A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián - szinte kilátástalan helyzetből - megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát, s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.

A keresztényüldözés idején Flórián igazságérzete, emberségessége fellázadt az Aquiliniusz prefektura kegyetlenkedései ellen. Börtönben sínylődő 40 társa mellé állt, magát ő is kereszténynek vallva. Amikor megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns folyóba vetették.

A ránk maradt írásos emlékek szerint a hóhér, aki bedobta megvakult, a folyó megijedt és a holttestet egy kiálló sziklára sodorta, ahol egy sas kiterjesztett, keresztet formáló szárnyakkal őrizte, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemettette. A sírnál számos csoda történt: gonosz szellemeket űztek ki emberekből, betegek gyógyultak meg és találtak enyhülést.

A lorchi Szent Flórián sír felett a IX. században oltárt emeltek, ma az Ágoston rendi szerzetesek kolostora emelkedik rajta.

Kultusza elsősorban Felső-Ausztriában, Tirolban, Bajorországban terjedt el, de nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban - főként Krakkóban - s hazánkban is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.

Mert folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védszentként is tisztelték.

A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a XV. század végén vált közismertté. Magyarországi ábrázolásainak kezdete is erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. A XVII. században a nagyszámú osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.

Flórián napját - május 4-ét - a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás.

Képek a korábbi megemlékezéseikről:

2008. május 4.

2009. május 4.